Földessy Margit többgenerációs színészcsaládban nőtt fel, színpadi és filmszerepei mellett évtizedekig hallhattuk szinkronizálni több száz filmben, sorozatban. Hosszú ideje csend van körülötte, az általa vezetett stúdió köti le minden idejét, a mai, futószalagon gyártott szinkronért már nem rajong. Az [origo]-nak mesélt arról, hogy milyen volt Komlós Juci lányaként felnőni.
Az, hogy színészcsaládból származott, előny vagy hátrány volt?
Csak a színházi világon kívüli emberek hiszik azt, hogy a színészek gyerekeinek sokkal könnyebb. Akármit csináltam, évtizedekig úgy hivatkoztak rám, hogy “a Komlós Juci lánya”, akármit csináltam. Annak ellenére, hogy imádtam a családomat meg az anyukámat, ettől szabadulni akartam. Amikor harmadjára jelentkeztem a főiskolára, a Pécsi Nemzeti Színház tagja voltam. Amikor felvételiztem, már színészként dolgoztam. Fogadásból jelentkeztem. Haumann Péterrel és Karikás Péterrel fogadtam, mert nagyon szerettem volna Pestre kerülni. Persze annak nem volt nagy esélye, hogy egy pesti színház csak úgy leszerződtessen, de gondoltam, ha beiratkozom a főiskolára, legalább itthon fogok lakni. Nem szerettem oda járni.
Az természetes volt, hogy az édesanyja, Komlós Juci minden este több száz ember előtt játszik?
Nekem, aki ilyen közegbe születtem, olyan természetes volt, mint a halnak a víz. Emlékszem, számos darabban láttam őt annak idején a Néphadsereg Színházában is. Sokszor bevitt magával, mikor kicsi voltam. Jóval későbbről viszont, mikor a József Attila Színházba került – Ráday Imrével, Sinkovits Imrével, akik politikai okokból büntetésül oda lettek száműzve -, emlékszem előadásokra. A Váljunk el!-re, a Szókimondó asszonyság-ra. Aztán játszott a Topáz-ban, a Földindulás-ban és a Cyranó-ban, amely hatalmas siker volt.
