Kern András és felesége immáron 40. éve együtt vannak, boldogságban. A kapcsolatukban Judit az, aki szervez, aki mindenről, így róla is gondoskodik, és rendet tart az életükben. Kern Judit eddig nemigen állt kötélnek az újságírói felkérésekre, ám Szegő Andrással kivételt tett.
Az interjú a Nők Lapja 2016/3. számában jelent meg.
– Ti mikor ismerkedtetek meg?
– Ó! Negyven éve már.
– Hol, hogyan?
– Én a televíziónál dolgoztam asszisztensként. Szász Péter forgatta Lincoln életéről szóló tévéjátékát, mindketten benne voltunk, és akkor…
– Hogyan? Odament hozzád udvarolni?
– Valószínűleg így történhetett. Annyira régen volt! De azt hiszem, igen… Odajött hozzám, persze…
– Ő akkoriban már sztár volt. A Ki Mit Tud? hőse, a Vígszínház üdvöskéje, sok film főszereplője…
– Ezek engem annyira nem érdekeltek! Tudtam, hogy ki ő, de nem ez volt rám különös hatással. Viszonylag hamar férjhez mentem, aztán egy autóbalesetben meghalt a férjem. Eltelt egy év sok szomorúsággal, és akkor találkoztunk.
– Mi foghatott meg benne? A dumája?
– Meg az egész lénye…
– Fanyarsága, érzelmessége, komolysága, játékossága? Vagy a szikrázó, átütő tehetsége?
– Én nem mondok róla ilyeneket, annál én is szemérmesebb vagyok, de nagyjából igen. Ebben a sorrendben…
– Azt nem vetted észre, hogy milyen nehéz egy pasas?!
– Kár, hogy nem korábban mondtad! Akkor olyan szerelmes voltam, hogy észre sem vettem!
– És ha észreveszed?
– Akkor sem történt volna semmi másként. Így a legjobb. Vele. Miközben rengeteget dühöngök, persze. Gondolom, ő is miattam…
– Az számodra természetes volt, hogy te legyél a titkárnője, menedzsere, bizalmasa, hogy te biztosítsd a hátteret alkotói munkájához?
– Így alakult. Így találtam meg a helyemet. Örülök, hogy ekként segíthetek neki.
– A munkájába mennyire folysz bele?
– A bemutatóit megnézem, elmondom a véleményemet. Nagy meglepetések aligha érik, hiszen négy évtized alatt alaposan megismertük egymást, egymás ízlését is. Valamelyest össze is csiszolódtunk. Hatunk egymásra. Persze olykor rossz szokásainkban is. Mostanában kezdek én is filmeket nézni éjjel, ő is kezd mindenhonnan elkésni, lassan szedelőzködni, mint én. A filmforgatások időszakai mások. Mármint ha az ő filmjeiről van szó. Ilyen volt a Sztracsatella, és ilyen mostanában a Gondolj rám!. Ezek más időszámítások. Ilyenkor merőben felfordul az életünk, ő ezt nagyon élvezi. Mármint a filmcsinálást.
