Jöjjön a Megható szerelmes idézetek nőknek összeállításunk.
Ha elolvasod majd sms-em, jussak majd eszedbe, s valdd be őszintén, mit érzel szívedbe. Ha úgy érzed, igazán tudsz szeretni, válasznak annyit írj: boldog szeretnék lenni! (remény)
Minden vágyam együtt lenni veled. Csókolni szád, nézni a szemed. Szeretni úgy, ahogy csak lehet. Érted tenném ezt, és csakis veled.
Távol vagy tőlem, de szívem ott van nálad, érzem, hogy szeretlek, vágyom utánad, vágyom, hogy mehessek, hogy veled lehessek, fogjam két kezed, és mondjam: szeretlek.
Valami véget ér, valami fáj. Megdobban a szívem, de hiába már. Nincs bennem boldogság, csak fájó gyötrelem, magányos a szívem, boldogtalan az életem.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókokra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon. Sötét éjjel, édes álmom hamar tovaszáll. Felébredek, és a szívem vadul kalapál. Kispárnámat szorongatva könnyes a szemem, szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem.
Van, amit kinőttünk, van, ami lefeslett rólunk, de van, ami kinőhetetlen, és az ami elszakíthatatlan: a Barátságunk.
sírok, még nem vagyok gyenge. Élvezed, hogy kínzol, s ebbe halok bele. Szorít az idő, bár tudom, hogy elkéstem. Egy hónap van, s meghal bennem minden. S bárcsak én is meghalnék. Felvágott erekkel az ágyadon fekszem…
Eljött az éj, bújj be az ágyadba, álmodba juss el messzi tündérországba. Oda hol a meséknek nincsen határa. Változz angyallá ott s álmodnak szép lesz a varázsa. Puha párnád nyugtassa arcodat, kívánok neked mézédes álmokat.
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr kovácsolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.
Utad, ha mosolyogva járod, kire vágysz, megtalálod. Meglátod, milyen szép az élet, csak ne add fel minden reményed.
Úgy tűnik, olykor csak egy perc csak az élet. S ha rád gondolok, egy újabb percig élek. Én hiszem azt, hogy az idő végtelen, de nélküled üres és értéktelen.
Szeretni szép, és nemes dolog. Csalódni fáj, te is tudod, de boldog csak akkor lehetsz, ha az lesz tied, ki tiszta szívedből igazán szeret.
Szép álmokat, ezüstösen fénylő csillagokat. Aranyszínű angyalokat, kik elhozzák, a varázst s kinyitják a vágyaid kapuját.
Titkold el szíved szenvedését, ne halld a sors gúnyos nevetését. Sírni lehet, de nem érdemes, ha fáj is a szív, te csak nevess.
Amikor olvasod ezeket, a sorokat, nézd meg az égen a csillagokat. Ahány csillag ragyog rád az égből, annyi csókot küldök neked a messzeségből.
Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott. Élek, és félek, hogy egyedül maradok. Látom, hogy kék az ég, és érzem a szelet. De már semmi sem olyan jó, mint akkor veled. Attól, hogy
Szükségem van rád! A szívedre, hogy rád ragyogjon. A szavadra, hogy megnyugtasson. A csókodra, hogy tűzbe hozzon. A kezedre, hogy simogasson.
Jegyzed meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni, ez az élet.
Az élet viharával szemben olyan legyél, mint a kismadár. Mert ha kivágják alóla a fát, akkor nem mélybe zuhan, hanem magasba száll!
Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig szeretni, és remélni, így érdemes a Földön élni.
