in

Máté Péter özvegye rettentő időszakot élt át férje elvesztése után

Az ismert énekes özvegye, Máté Edit a Szimpatikában mesélt arról, milyen kemény időszakot élt át párja elvesztése után. Elárulja, milyen nehéz volt a két kislánnyal munkát találni, a lakásukat megtartani és talpon maradni.

“Igazából talpon kellett maradnom. Éppen Péter halála előtt költöztünk a Budafoki útra; újítottuk fel a lakást. Ő akkor már folyamatosan dolgozott, én a két kislánnyal otthon voltam, és Péter mellett láttam el a teendőket. Napi 4-5 inget kellett kivasalnom, ha több fellépése volt, és iszonyú sokat varrtam: én öltöztettem, stylist még nem létezett. Semmit nem lehetett kapni, mindent úgy kellett összeszedegetni, hogy színpadképes legyen. (Egyébként néha ma is megdöbbenek, miket adtak rá a tévében…) Akkoriban nem olyan sztár-gázsik voltak, mint manapság, szabadfoglalkozású ember ráadásul nem kapott lakáshitelt. (Amikor a könyvtárba beiratkoztam, a férjemet nem fogadták el kezesnek se, a nyugdíjas apósomosat kértem meg.)” – nyilatkozta Máté Péter egykori párja.

“De meglett az új lakás, működött az életünk. Péter elvesztéséig. Akkor hanyatt-homlok elkezdtem állást keresni, hogy a lakás lakható legyen. A gyerekek mellett már nem mehettem vissza a vendéglátásba, pedig sosem akartam íróasztalnál ülni. Fiatalon nagyon szerettem a Fortunában felszolgálni; de mikor Péterrel járni kezdtünk, ő nem akarta, hogy dolgozzak, vasvilla-szemmel méregette a vendégeket. Végül a terhességemmel eldőlt a kérdés: kiléptem. Azután, hogy Pétert elvesztettem, sürgősen „tól-ig” munka kellett; bármit vállaltam volna. Sokan ígérték, hogy segítenek, aztán eltűntek. Igaz, én sem értem rá ápolgatni a kapcsolatokat. Az a kevés barát viszont, aki tényleg mellettem állt, azóta is megvan. Péter szeptemberben halt meg, decemberben, 600 Ft-tal a zsebemben, teljesen kétségbe voltam esve. Zorán járt közben, hogy kiutaljanak nekünk 20 ezer Ft segélyt, ami akkor életmentő volt. Aztán kínomban felhívtam a Madách Kamara titkárát is, nem tud-e munkát. Másnap szólt, hogy menjek be: a színházszervezésnél kötöttem ki, onnan is mentem nyugdíjba.”

Várjuk a véleményed

Szűcs Judith – Elbúcsúzom

Pál Dénes: Földvár felé félúton