Elfordultam, menekültem
Vihar tombolt, tépte lelkem
Kisimult már, új szellő jár
Most minden más, már minden más
Kicsípi a bőröm a könnyem,
mégis rájöttem, hogy könnyebb így
Egy ólomsúlyú életnél sokkal jobb
kettő könnyebb szív
Neked se volt jó velem ez így,
a ragaszkodás mindent befeketít
Sötét a szobám, és hideg a szívem,
de mindig te leszel, aki melegít
Már úgysem látom magam előtt,
hogy merre tart az út
Megjártuk együtt ezeket,
és tudjuk, hogy milyen mély a kút
Hidd el, jobb lesz nélkülem
Én maradok, és te menj tovább
A ragaszkodás könnyű,
de könnyebb a feledés
Telek jöttek és múltak el,
mire a bánat végleg útra kel
Már nem menekülök,
elrágtam a láncot
Emlékedet lelkem dönti fel
Kicsi a világ kettőnknek,
elfújtam a viharfelhőket
Még hozzád kötöttek,
megtörtek, de már tudom,
hogy a szépek eljönnek
Régen megtettem volna,
most már veled nem maradhatok
Kinek hiányzik őszintén, ha
rabságban telnek a szabadnapok?
Elég lett volna, ha
annyit mondasz: Talán, lehet
De most már nincs is annál
rosszabb, mint a magány veled
Elfordultam, menekültem
Vihar tombolt, tépte lelkem
Kisimult már, új szellő jár
Most minden más, már minden más
Azt hiszem csak egy út van,
ha holnaptól nem látlak többé
Megtanulni elengedni, most
az emlékek így válnak köddé
Tudom, van amit nem lehet,
s van amit én sem szeretnék
Elkeseredek, de bízom benne,
hogy nélküled még lehet szép
A boldogságom tőlem függ,
már merek nemet mondani
Mert nekem is nyitnom kell,
a falakat bennem le kell bontani
Talán érettebb lettem, legközelebb
tudni fogom, hogy mit tegyek
Engem nem mozgatnak
többé már meg az elkapott tekintetek
Még azt akarom, hogy tudd, hogy fájt!
Darabokra törtél annyi éjszakán
Megannyi éjszakán át! Nézd!
A szavaid nem hatnak rám
Most már visszafordulnál
De túl késő már!
Elfordultam, menekültem
Vihar tombolt, tépte lelkem
Kisimult már, új szellő jár
Most minden más, már minden más
