Jöjjön Szandi – Szerelemből voltam őrült dala.
Mind állunk csak sorban a szerelemért,
és várjuk, hogy eljön és megkísért.
Gyártjuk az álmokat: ki, aki kell,
s az élet így múlik el…
Ne haladj mindig a régi ösvényen át!
Az igazi sokszor az új úton vár rád.
Én szerelemből voltam őrült,
s most is az vagyok még.
A szívem a szívébe szédült,
s mindig kéklik az ég.
Semmit sem bánok, mi volt; csak élvezem,
hogy attól lett minden szép, hogy vele teszem.
Várjuk, várjuk csak, hol a “nagy Ő”,
és így lesz minden nap múlt idő.
Hát kérlek, dobd el a megszokást,
hogy végre meglásd a mát!
Ne haladj mindig a régi ösvényen át!
Az igazi sokszor az új úton vár rád.
Én szerelemből voltam őrült,
s most is az vagyok még.
A szívem a szívébe szédült,
s mindig kéklik az ég.
Semmit sem bánok, mi volt; csak élvezem,
hogy attól lett minden szép, hogy vele teszem.
