1. Annyi minden van, mit úgy szeretnél,
Néha bánt, ha tudod, távol a cél,
Vagy tán épp a cél előtt
tűnik úgy, most fogytán van erőd,
S te mégis továbbmész.
2. Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív,
Néha oly magasra vágyik a szív,
Sűrű útvesztőbe érsz, de a csúcsra gondolsz,
S csapdáitól többé már nem félsz.
3. Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él,
De mikor célhoz érsz és boldog lehetnél,
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz,
És az életben épp ez a szép.
4. Oly sok ember merész álmokat sző,
De a siker árát sokallja ő.
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna,
De kár ebben bízni,
5. Mert a gyémánt és arany fénye szép,
De tiéd ez a fény akkor lehet csak,
Ha érte a mélybe lemész, érte mész.
Hát indulj és hozd fel onnan,
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért.
Nem csak gyémánt és arany lehet szép,
Téged tán egész más után hajszol most a vágy,
Indulj hát, hidd el nem lesz nehéz az út mit végigjársz,
Ha gondolsz rá, hogy jön mit úgy vársz,
Érdemes volt,
Akkor meglátod, hogy érdemes volt,
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így.
