Íme a Honeybeast – Utolsó nagy szerelmem dala.
Honeybeast – Utolsó nagy szerelmem dalszöveg
Ó az első nagy szerelmem
Nem is emlékszem már másra
Csak a Városliget szélén
A kis albérlet lakásra
A második olyan édes volt
Ahogy a Kálvin téren várt rám
És órákig sétáltunk
És ránk virradt a várnál
Fenn egy gép nyugatnak fordul
Lenn a Duna megcsillan éppen
Ki fentről néz, nem lentről fel
Meg nem érthet semmiképpen
És egy csepp könny se csordul
Mert tudom mért, és mért nem
Megéltem álmokat vagy
Csak álmodtam, hogy éltem
Azon az éjen a Normafánál
Alattunk fénylett a város
Eláztam a harmadikkal
Nem a cipőnk lett csak sáros
A kettes terminálon
A búcsú nem túl ritka
A negyedik nem marasztalt
Ez volt tán a titka
És a gépem dönti szárnyát
Lenn a Duna megcsillan éppen
Ki gépben száll fölébe
De hagyjuk a költőt békességben
És egy csepp könny se csordul
Kérem senki meg ne mentsen
Csak túl sok volt a jóból
Ez bármit is jelentsen
Az utolsó nagy szerelmem
Akit elhagyok, a város
De marad mindörökké
A szívemmel határos
