Jöjjön Dömötör Balázs – Hideg az éj előadása.
Zene/Szöveg/Hangszerelés/Mastering: Dömötör Balázs
Hideg az éj, fáradtan lépek a járdán
Hideg a szél, de otthon nem vár senki rám,
Csak egy levél, hogy nem jössz már vissza soha többé,
Mert szerinted nem tart semmi de semmi sem örökké,
Nézd, én nem értem, nekem ez úgy fáj, ne mondd, hogy goodbye,
nem tudlak nem szeretni már!
Úgy szeretlek, bocsáss mindent meg nekem,
Ez a pár nap magány, megváltoztatott már engem végleg
Rólad szólnak az éjszaka fényei,
A kusza álmom megjelenő lényei,
Mint éhes Drakula kopog egy korsón,
A vágy bennem az én koporsóm.
A takaróm fele, hív, hogy bújj,
Csak még egyszer utoljára ölelj úgy,
Mintha ez volna az utolsó pillanat,
De gáz, csak egy levél ami itt maradt.
Te voltál számomra minden kincs,
Ahogy zörren az ajtó, zörög a kilincs,
Minden zaj, mi megtöri a csendet,
Kijózanít, és bennem tesz rendet.
Úgy tér vissza néhány mozdulat,
vetődik lapra minden gondolat,
A kanyargó vonalak téged keresnek,
Egyszerű képlet: még mindig szeretlek.
Nem vársz többé rám,
hideg üres éjszakán,
Itt állok csendben. Jól van, rendben.
De ez tényleg annyira gáz,
Hogy mondjam el, nem hittel el,
De te végleg elcuccoltál.
Nem jössz vissza? Játsszuk újra!
Nekem így túl hideg az éj.
Elfújt a szél, túl gyenge lettem,
Nélküled a magány megöl,
Nem várok mást, csak tudd: hiányzol.
Lassan minden rombadől.
Rémálmok marnak,
Fáradt léptekkel kullogok,
Hogy kaphatnálak vissza téged,
Így nézek kérdőn az égre.
