Jöjjön Children of Distance feat. Patty – Gondoltál-e rám?.
Refrén:
Ugyanúgy érzek,
De bármit is mondok, úgysem érsz hozzám.
Nem voltam melletted, vajon gondoltál-e rám?
Tudom, hogy vége,
Mert bármit is mondok, úgysem érsz hozzám.
Nem voltam melletted, vajon gondoltál-e rám?
Verse 1: (Carp-E)
Ma is nehéz a szív, nem értem meg,
Miért engedtél közel, ha tovább nem?
Én tudom, hogy te is érezted,
Ami köztünk volt mégis hová lett?
Legyünk barátok erre kértél,
Mégis többről szólt minden érintés.
Ha volna szív ami elmesélné,
Hogy fáj az emlék, de mégis szép.
Önzők voltunk mind a ketten,
Te azt akartad, hogy maradjak.
Érted a büszkeségem félre tettem,
De titkon most jobban akarlak.
Elveszítelek, de nem maradhatok,
Neked túl sok ez, nekem túl kevés.
Csak Veled érzem, szabad vagyok,
De Nélküled Veled lenni túl nehéz.
Gondoltál-e rám azóta?
Vagy mással vagy boldog helyettem?
Csak sírok a hiányodat átkarolva,
Hiányzol akkor is, ha én neked nem.
Refrén
Verse 2: (Horus)
Szaladnak az évek, múlnak a hónapok.
Csak az idő ami súgja, hogy jól vagyok.
Árnyék vagyok csupán,
Akár a hó az autópályán, úgy olvadok.
Eltévedek itt és régen se volt más,
Újra elcsábít a zsongás.
Játszani könnyű egy életen át,
De rájöttem, hogy ez se megoldás.
Mi az amitől nem ment ez?
Azt ígérted megmentesz.
Naiv voltam mindent elhittem,
Mit az élet megrendez,
Más karjába zárva alszol-e majd el,
Mikor ő kéri ne hagyd el?
Ha újra boldognak látszol,
Gondolsz-e majd rám hogyha fázol?
Ha újra a közeledbe férkőzöm,
Vajon emlékszel-e, vagy csak én őrzöm?
Megvan-e még amit adtam?
Mikor nem voltam, belegondoltál-e miattam?
Refrén
Verse 3: (Shady)
Az utolsó estén gondoltad-e,
Hogy a bánatot majd a könny mossa le?
Nem hittem, valami lehet köztünk,
Aztán minden gátlást levetkőztünk.
Én gondoltam rád, és nehéz szívvel,
Engedem el, mikor elengedtél,
Ez a helyes döntés, tudom, hogy így kell,
Bár jobb lenne hogyha velem lennél,
Minden ami szép volt, te voltál a nyárban,
Ahogy mondani szokás, a mennyekben jártam,
Lehet, hogy nyálas, de bármit mondanak,
Ahogy csillog a szemedben a lenyugvó nap.
Az valami csoda, és hogy az ellenfényben,
Ahogy simítja az arcom, azt meg kell éljem,
Még egyszer, de hiába már,
Nem én vagyok az aki visszavár…
