in

Ady Endre: Búcsú

Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse.

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok,
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. – A szerelem lángja
Addig tart, míg az ifjuság.
Sírján a meghalt ifjuságnak
Letörtem egy édes leánynak
Meghalt szerelmünk ciprusát.

E cipruság utolsó dalom,
Elzengem ezt is még neked,
Benne sír lelkem régi álma
S drágán megváltott szabadsága
Bezárult édenkert felett.

Lelkem szabad. Fakó világban
Repülhet, szállhat szabadon.
Nem kötik már a régi vágyak,
Romjain egy letünt világnak
Elzengtem utolsó dalom.

Lelkem szabad. Feloldva minden,
Mi szárnyait leszegezé.
Repülhet már a magas égig
Vagy egy kopár temetőn végig –
Most ásott, néma sír felé…

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj… óh, bár véle szállna
Egy üres élet végső lángja,
Míg elcseng utolsó dalom!…

Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Búcsú költeményét.

Mi a véleményed Ady Endre: Búcsú verséről?

Írd meg kommentbe!

The post Ady Endre: Búcsú appeared first on Meglepetesvers.hu.

Várjuk a véleményed

Jékely Zoltán: Fent és lent

Ady Endre: Finita